Gitártábor Erdélyben, először

megjelent: EURÓPAI IDŐ 2001/15 Zenebona

Gitártábor Erdélyben, először

            Kétségtelen, hogy a XX. században a pop/rock zene minden nép kultúrájába belopta magát, ha másként nem, akkor szubkultúraként. Míg tőlünk nyugatra a rockgitározás tanítása a zeneoktatás szerves részét képezi, addig nálunk a hathúrosok szerelmesei csak klasszikus gitárt tanulhatnak. Július első hetében Kalotaszentkirályon – e hely szelleme még Adyt is megihlette – egy régi álom vált valóra: több műfajban tanulhatott gitározni az a 20 fiatal, aki beiratkozott az első Erdélyi Gitártáborba. Erdély minden sarkából érkeztek, a legfiatalabb 14 éves volt, a legidősebb 28 éves.

            Az esős időjárás ellenére Varga András flamenco oktató a spanyol sivatag hőségét hozta el az andalúziai népzenével, melynek rövid történetét is megismerhettük. A többi szakon is kiváló oktatók tartottak előadást: László Hunor jazz-rockot, Molnár Endre “Monyó” rockot és bluest, Hollandus Zoltán és Csobot Miklós jazzt és basszusgitározást, zeneelmélettel Sebestyén Zoltán látta el a szürkeállományokat, Szép Tóth György pedig a hangtechnika világába kalauzolta el a hallgatókat. A közös zenélések egyeseknek biztos életre szóló élményt jelentenek, hisz itt történt meg az, hogy először adhatták elő kedvenc dalaikat teljes zenekarral, tanáraik segítségével.

           

Ez a tábor jó lecke volt mindenkinek, hisz nemcsak a diákok, de még a tanárok is új tapasztalatokkal távozhattak. Amit jómagam is örömmel tapasztalhattam, az, hogy a hazai magyar szakmának is vannak jól felkészült zenészei akik oktatóként is megállják a helyüket, ugyanakkor a tábor diákjai közül is nem egy kiváló utánpótlásnak bizonyulhat. Üröm az örömben, hogy azok az oktatók is földijeink (voltak), akik Budapestről érkeztek. Itt az ideje, hogy ez a műfaj is több támogatást kapjon, hogy tehetséges fiataljaink ne idegenben keressék boldogulásukat.

            Nagy merészség volt Zilahi Csaba (Janovics Jenő Baráti Társaság, Kolozsvári Rádió) és Csobot Miklós részéről elvállalni a gitártábor szervezését, amelynek nemhogy Erdélyben, de még Romániában sincs hagyománya. Talán ezért akadt a vártnál kevesebb támogatója az ötletnek. A jól kiválasztott helyszínen alaposan átgondolt órarenddel, kitűzőkkel és a jövőben is hasznosnak ígérkező akkordfüzettel látták el a “diákokat”, akik az utolsó esti tábortűznél egy mutatós oklevelet is kaptak emlékbe. Tény, hogy a kezdet jónak bizonyult és minden jel szerint van igény a folytatásra. A tábor jó kedéllyel és a “veletek ugyanitt” ős jelszóval zárult.

            Köszönet a támogatóknak: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, a bukaresti Magyar Nagykövetségnek és a kolozsvári Aviatica utazási irodának, nem utolsó sorban Kalotaszentkirálynak a nyitottságáért, azért, amiért a táncháztáborok mellett a gitártábort is befogadta és szívügyének tekinti.

SchEndre